Gyógynövény: Csalán

Latin neve: Urtica dioica

Csalán

 

Nevéhez méltóan a csalánfélék csoportjába tartozik. A növény egyedisége, hogy minden része csalánszőrrel van borítva, így a test bármely részéhez érve erős viszketést és kiütést okoz. Többnyire hazánkban mindenhol megtalálható. A csalán története elég régre nyúlik vissza, hiszen régészeti kutatások bizonyítják, hogy a bronzkorban csalánból készítettek ruhát, mert majd olyan erős, mint a vászon. Az első világháború idején is hasonló anyagból készítettek ruhákat.

              

 

 

Hatóanyag: A csalán több részét is hasznosítják, levelét és gyökerét orvoslás területén.

Gyökér: poliszacharid fehérje polimer, lignánok, szterolok.

Levél: aszkorbinsav, hisztamin, szerotonin, aceti-kolin, flavonoidok, fahéjsavak, ásványi anyagok, hangyasav.

 

Használata leginkább a tea formájában történik. Tisztítja a vért, vizelethajtó, átmossa a veséket, különféle bőrbetegségek, magas vérnyomás, reuma, hólyaghurut, hajhullás, gyomorhurut és magas vérnyomás a főbb felhasználási terület. Fogyasztása a vese különféle megbetegedéseinek megelőzésében is segít. Külsőleg alkalmazzák a haj optimális állapotának fenntartásáért, aranyér kezelésében, és a reuma ellen. Pattanásos bőr esetén arcgőzölés esetén is használják, és zsíros bőrre arckrémek fontos összetevője is. A római katonák a hidegben csalánnal csapkodták testüket, mert így felmelegedtek a szövetek, és csökkentette a fájdalmat.

Magas ásványisó és vitamin tartalma miatt háziállatoknak is adják takarmányként.

 

 

 

Nem megfelelő szív és veseműködés esetén használata nem javallott.